másik ország

A tudósok állítják, lassul az idő a Földön:
mostantól száz évente majdnem két milliszekundummal lesznek hosszabbak a napok. 
Legyintek, addig úgysem jutok. 
De még nem döntöttem el: higgyek-e bennük.
A tudósok megmérték már, mennyivel lassabb az idő a kórházakban?
Nem rettegek az időtől, semmitől sem félek.
Megszoktam a hosszan elnyújtott, kórházi napokat, a boldogság szempillantásait.
Ha a férfi, akivel élek arcát nézem, túl gyorsan telik.
Melltartó nélkül járok évek óta, miközben megmondták, ilyet nő nem csinál, különben ne csodálkozzon.
Csodálkoznék én, de nincs min, legfeljebb azon, semmivel nem lettünk fejlettebbek, pedig halom papírunk van róla.
Bámulom a kupacot, vizsgák, tanult nyelvek halmazain keresztül lépkedek, hiába magyaráznám.
Romlik a levegő, a szabadban sem vagyok képes kiengedni a tüdőm. 
Sokszor maradok néma, néha tűrök, jobb nem szólalni meg, jobb fel nem állni. 
Annyi bent ragadt mondatom van, amik sosem jönnek elő. 
Felsértik a szájpadlásom, vízzel öblítem, pedig szesszel kéne, nem lehet kibírni, de ez már egy másik élet, a józanabb.

A héten az egyik barátomat hosszú percekig próbálta leszorítani az útról egy száguldó sofőr, amiért kifordult elé, és százhúszról le kellett lassítania ötvenre lakott területen, majd meg is állt, hogy megfenyegesse. A barátom sokkot kapott, nem jegyezte meg a rendszámot. Ezután döntöttük el, bekamerázzuk a kocsit, csak nem tudjuk, mekkora szögben mér, és ha nem ülünk benne, akkor is megmutatja, ha belénk tolatnak?
Egy nő politikai aktivisták pultjának hajtott, és azt mondta: szappan lenne belőletek. 
Szabadon engedtek valamit a rémek, ezt már nem lehet visszacsinálni, verseket kéne olvasni dühöngés helyett, oda még el lehet menekülni, de nem tudom, találunk-e jó mondatokat arra, hogy mivé lettünk, hiába most vagyunk a legfejlettebbek.

Apám a történelmet emlegeti, semmiből sem tanulunk, meg a rosszabbik oldalon állunk mindig, ezek a kedvenc mondatai mostanában. 
Anyám négy éve halott, pedig ő tudná, mit kell csinálni az agresszív vezetőkkel. 
Anyámnak voltak erre jó mondatai, én meg egyikre sem emlékszem.
A férfi, akivel élek megint focit néz, lassan rájövök, neki van igaza. Azok ott a pályán sírnak akkor is, ha sikerül.

Néhány hete azon gondolkozunk, elköltözünk egy másik országba, pedig fogalmam sincs, hogy kell másik országba költözni.
Hogy kell magamon kívül mondatokat becsomagolni, ahová elviszem, ott kik lesznek kíváncsiak rá?
Milyenek lesznek a kórházak, ott is lassú lesz az idő?
Kezdjek el tanulni egy újabb nyelvet, mégiscsak jó lenne megszólalni az új országom nyelvén, ha már.

Előfizetek egy AI nyelvi programra, órákat töltök el vele, és a végén rájövök, hogy életemben akkor voltam legőszintébb, amikor épp az előbb kiöntöttem a szívem a mesterséges intelligenciának, nem is a saját nyelvemen. 

Kép: Pap Dávid

(Ha szeretnél további, személyesebb tartalmakat olvasni tőlem, csatlakozz a zárt klubomhoz ITT, ahol párbeszédre is van lehetőség.)