Mind adatok leszünk végül

Amott egy kiterjedt hálózat épül.
És te a része vagy.

Hogy álhír leszel, vagy valódi, az sem rajtad áll, de nem akarlak felidegesíteni ezzel, in medias res. Viszont minden adatod egy nagy, közös halmazban végzi, és ezzel együtt te is a rendszer része leszel, de nem leszel, mert már vagy, még azelőtt, hogy egy nyikkanással is ellenkezhetnél ellene.

Behálóz, körbevesz, te magad szolgáltatod, te magad vagy a rész, aztán ebből az egész, elfogadtad az adatkezelési szabályzatot már a születésedkor, nem tudod megállítani, és már akkor is mindegy, ha most azonnal lekapcsolsz mindent, exitálsz a civilizált társadalomból, eldobod az összes technikai vívmányt és egy lakatlan helyre költözöl. A nyomaid már ott vannak mindenütt és te tetted oda őket. 

Mert a rendszer része lettél akkor, amikor megvetted az első okostelefont, amikor letöltötted az első appot, amikor legelőször regisztráltál egy weboldalra, amikor legelőször vásároltál online, amikor legelőször töltötted ki virtuálisan az adatlapot. Ismerik a vásárlási szokásaidat, tudják, mi a hobbid, mit szeretsz nézni a tévében, a Youtube-on, mit hallgatsz, hallgatsz-e egyáltalán, melyik a kedvenc öltözködési stílusod, milyen krémeket használsz. (Ha még nem használsz, majd fogsz. Azt, amelyiket ők akarják.)

Döntési jogod: persze, hogy van. 
Beleszólásod: alig.

És jól targetálnak, mert megtalálnak a hirdetések, tudják, érzik, a stílust, elkapnak, eléd nyomják a kihagyhatatlan akciót, meggyőznek róla, hogy ez most kell neked.

Ez. Most. Kell. Neked?
Neked!
Kell!
A rendszer része vagy. 
Mint ahogyan én is.

Mint ahogy én most meg szeretnélek győzni arról, hogy olvasd el ezt a könyvet, Janosov Milán írta adattudós és hálózatkutató, az a címe, hogy Data, alcím: Így hálóznak be az adataid. És tényleg így hálóznak be. Janosov megjósolta azt is, még a befejezés előtt, elég jó százalékos aránnyal, milyen sorrendben halnak meg a Trónok harca szereplői. A példa személetes, és közérthető. Azt is pedzegeti, lehallgat-e a telefonod azért, hogy a háttérben folyamatosan dolgozó rendszer személyedre optimalizálja a hirdetéseket. Kíváncsi vagy a válaszra, ugye? Hát én is.

Mert én is a rendszer része vagyok: vásároltam már úgy, hogy kihagyhatatlannak gondoltam, és még csak meg se bántam.

Te se bánod majd, ha utánajársz, mert megérted: nincs mit tenni.

Katasztrófa?
Dehogy!
Végítélet?
Annál inkább. De mit lehet tenni?

Gyerekkoromtól, onnantól fogva, hogy megnéztem a Terminátort, attól rettegek, hogy egyszer átveszik a gépek a hatalmat, és elpusztítják az emberek. Mostanra világossá vált, az sanszosabb, hogy mi nyírjuk ki saját magunkat. Jelen állás szerint az a legvalószínűbb, hogy a saját adataink kebeleznek be bennünket, de lehet ez már meg is történt, csak még nem vettük észre. Hiszen – ahogyan a könyv is írja –, ebben a pillanatban, amikor ezt a cikket olvasod, a világ lakosságának fele aktív valamelyik közösségi médiás applikáción.

Mi pedig majd ábrándozva gondolunk arra az aranykorra, amikor a figyelmünket nem egy 6,1 hüvelykes szuperretina kijelző kötötte le, és görnyedt háttal bosszankodunk azon demagóg módon, mivé lett az ember. Mivé lettünk mi magunk.