Mindenki meghal, a többi megmenekül

A piros fejek átszúrják a kartont. Ha jó helyre lövöm, én nyerek, és léphetek a nyúllal előre. 
A kihúzott kártyáról az jut eszembe, hogy Életem utolsó reménye, de nem találja ki senki.
Fehér nyúl nem lép.
Berakom a piros fejeket a fekete dobozba.
A fehér nyulat mellé dobom.
A nyúl bután néz a műanyag szemeivel, nem mozdulna meg, hogy segítsen a helyzeten.

A vacsora zsíros volt, most ülepszik, az emésztőnedveim nem tudnak mit kezdeni vele. Talán ki kellene hánynom.
Egy üzenet villog a kurzorom előtt, sokszor elolvasom, újra és újra, aprólékosan értelmezem a mondatokat, mintha nem értenék minden szót.
Bár műanyag nyúl lennék, nem ennék össze zsíros szarokat.
Bár hülye nyúl lennék, nem lenne szemgolyóm, csak eljátszanám, hogy látok, de különben semmit. Olvasni se tudok.

Listát írok, mit tennék nyúlként. Először is: nem szeretnék senkit. 
Aztán növényi alapú lenne a táplálkozásom.
Sokat fialnék. Lenne hasznom.
Nem vágynék oxitocinra.
Minden menne magától értetődően, ahogy eleve elrendelték.
Nem borulnék ki azon, amikor azt mondják: ez a természet rendje.
Puha lenne a bundám. Nem kéne nyírni.
Az emberek barátságosnak tartanának.
Nem piálnék, nem szívnék cigarettát.
(Mennyire hülyén nézne már ki egy lumpoló nyúl?!)
Nem harapnám át senkinek a torkát.
Ha nyúl lennék, szeretnének. 
Ha nyúl lennék, nem várnám el senkitől a szeretetet, mégis megtörténne.
Ha nyúl lennék, kisebb lenne az agyam, zöldségekre gondolnék, meg a dugásra.
Más nem is lenne.

A piros kis műanyag gombostűk átszúrják a kartont. Dixit! – üvöltik kórusban a nyulak felett.
Fehér lép, sárga kettőt, fekete nem kap pontot, marad. 
Mindenki meghal, a többi megmenekül! – mondják a nyúl felett.
Nevetnek, pedig nem viccnek szánták. 
Mindenki meghal, a többi megmenekül? – ismétlik és röhögnek, akár a fakutyák.
A nyulak nem bírják a kutyákat. A kutyák megeszik a nyulakat. 
Mindenki meghal, de a többi is meghal, csak később.
Nehezen emésztek.

Néhány órával később arra gondolok, hol vannak már azok az idők, amikor iszonyat sarkakon éjszakákon át táncoltál. Mert ez van, egy idő után elfelejtesz nagyon magas sarkakon járni. 
Blade ­– mondják a cipő sarkára és te már undorodsz ettől, pedig régen hegyeket másztál benne.
Ma a hegy mász téged. 
Legyűrt. 
Alatta heversz műanyag nyúlként. 
Szemed kimeredve nézi a semmit.