Barion Pixel

olvadó massza

pexels-neosiam-1084718

Hol van már az első nap, amikor a huszonkilences épület ijesztőnek tűnt a hatalmas betegforgalmával. Ma, ahogy belépek az ajtaján, mintha hazatérnék. Húzom a sorszámot, gyorsan sorra kerülök, köszönök mindenkinek, becsekkolnak a rendszerbe, vért vesznek, az eredményt öt perc alatt a kezembe nyomják, állok be a Professzor ajtaja elé a sorba. 

Először jövök egyedül kemóra, a férfinak, akivel élek, dolga van. Professzornak újságolom, egyedül jöttem, ő meg nyargal is előre, azt állítja hetvenéves lesz, de nem hiszek neki, ebben az egyben nem adok neki hitelt. Úgy érzem, ebben az életben már nem érem utol, olyan tempót diktál.
Bevisz az egyik legutolsó szobába, megmutatja az ágyam, aztán belép a nővér, bemutat neki, kiviharzik, majd a nővérre nézek, és azt kérdezem: mikor jön a cucc?
Olyan természetesen mondom ki, nem is gondolok bele, hogy ez a szleng talán nem illik ide, de a nővér kacag, és utána már ő is így hívja: Jön mindjárt a cucc! Már itt is a cucc! Mindjárt lefolyik a cucc!

Minden gyorsan történik, szinte fel sem fogom. Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplóját hoztam magammal, nem gondoltam végig, amikor bedobtam a táskámba. Micsoda humora volt – ilyesmi jár a fejemben, miután elolvasok harminc oldalt, miközben folydogál a cucc.
Közben nem tudatosítom magamban, hol vagyok, és mi történik velem, mintha csak bevásárolni jöttem volna, vagy valami fontosabb dolgot elintézni. Már a délutáni teendőkön jár az agyam, hogy a kocsit szervizbe kell vinni, mit fogok enni, vagy össze kell pakolni otthon a hálószobában, mert a hétvége után úgy hagytam a bőröndöt, teli ruhával.

Az egyik gyógyszer szédülős, amolyan álmosító. Ahogy beköti a nővér a szédülős palackot a véráramomba, fázni kezdek, olyan leszek, mint a gesztenyemassza belseje, amely még nem engedett ki teljesen, nehéz reszelni, és elgémberednek tőle az ember ujjai. A nővér hoz egy leopárdmintás pokrócot, nem kérdezem meg, honnan van a huszonkilences épületben ilyen takaró, és mondja, hogy betakar engem ezzel az állattal. Ezen megint nevetünk.
Felváltva vigyáznak rám, Professzor néha berongyol, mindenféle életszerű dologról dumálgatunk, csak a betegségre nem térünk ki. Kérdezi, mit csináltam hétvégén, mondom, csavarogtam, erre megjegyzi, már sokkal jobb a lábam, és veszi sorban tovább a kedvenc témáit, például mindig megkérdezi, hol van a fiú, utalva ezzel a férfira, akivel élek.

Aztán elalszom, a gesztenyemassza lassan felolvad, elönt a melegség, fújhatnak vastag tejszínhabot rám. 

Délután kettőre vége is. A férfi, akivel élek jön értem, nem merek vezetni, kicsit kótyagos vagyok. Tele van a testem több liter méreggel, és még csak nem is hökkenek meg rajta. Közben eszembe jut, hogy éhes vagyok, egész nap csak egy smoothie-t ittam, némi kávét rizstejjel. Levesre vágyom, egy ágyra, ölelésre.

Mindent megkapok. 

A kiemelt kép illusztráció! Forrás: Pexels

Cimkék:

Megosztás

További bejegyzések

Bejelentkezés a fiókomba

Ha még nem rendelkezel Felhasználói fiókkal, azt az adataid megadása mellett az első vásárlásod alkalmával tudod létrehozni.