amúgy nem fáj semmi

Kedvencem a mézes süteményt, megettem négyet.
A vesekímélő diétába vajon ez belefér?
Felületesen olvastam el azt a négy oldalt, amit az orvos a kezembe nyomott csütörtökön, miután közölte: a megmaradt vese menthető, az akut helyzetet megoldjuk állandó katéterrel, és javasolja, kezdjek vesekímélő diétába.
(A sztómadiéta mellett ez is elfér, de ami zárójelben van, azt nem mondom ki hangosan.)

Közben híznom kellene, ezt az onkológus adta ki feladatba, aki azt mondta, egyek rendesen, csak a cukrot kerüljem.
Amikor a negyedik Marlenka golyót tömöm magamba, újra eszembe jut ez a mondat.
És nincs bűntudatom. 
(Ha meghalok, az történjen a négy mézes golyó miatt, mennyire szép halál lenne már…)

Épp négy hete mutatta ki a véreredmény, hogy több fehérjét kell bevinnem a szervezetembe, most azt mondják, fogjam vissza a fehérjét és a sót.
Meg vagyok zavarodva, mit lehet, mit nem, mit kéne, mi nyír ki, közben kilóim száma sehogyan se akar ötvennégy fölé kúszni.
Az izmomból is leapadt, nem csoda, nem járok.
Vettem egy pedált, azt tekerem, meg a járókeretben balettozom úgy, hogy mögöttem ott az ágy, ha zuhannék, puhára essek.
Nem úgy, mint a múltkor a fürdőben, amikor majdnem magammal rántottam a mosdókagylót, csak az erősebb volt.
Az is művészet, hogy úgy ess, ne történjen baj.
(Én már csak így tudok.)

Az emberek azt írják, muszáj, hogy minden jóra forduljon.
(Tényleg muszáj, mert ez annyira szar, hogy innen csak jobb lehet.)
Amúgy nem fáj semmi. Az is valami.

Az meg a pláne, hogy eddig olyan házi köntöseim voltak, amiknek nincs zsebe. Hófehér selyem, fekete csipke, zseb egyiken se. A katéter zsákot nem tudtam mibe akasztani, jobb híján a járókeret oldalsó tartóelemén fityegett, de attól féltem, hogy egyszer elfelejtem és lendületből kirántom. 
Szóval rendeltem két frottír köntöst. Az egyik tüdő színű, a másik szürke. 

A kutya a zsebemet stíröli, ha kicsoszogok a zsákjaimmal.
A férfi akivel élek elnevezett Frodónak.
Néha sírok neki, hogy menjen el, nem akarom tovább rántani ebbe magammal, de nem akar. 
Ő nem szereti a mézes süteményt, ez a kevés dolgok egyike, ami nem közös bennünk.

Akárki kérdi, hogy vagyok, azt mondom: jól.
És ez nem is hazugság.