Darvasi László: Család

„Egy család sohasem kizárólag az élők társasága.”

Eddigi legszemélyesebb írásában, miközben megidézi Alföldön töltött gyermekkora helyszíneit és szereplőit, Darvasi László azt kutatja, mit jelent egy család sokszor kíméletlen, mégis elszakíthatatlan kötelékébe tartozni; hogyan formálják sorsunkat újra és újra elmesélt vagy éppen gondosan elhallgatott történetei.

“…a családi gyűlöletnél kevés mámorítóbb érzés létezik. Azért van lehetőség fegyverszünetre; egy frissen lapátolt sírbucka fölött jól berúgnak, énekelnek és anekdotáznak, ölelkeznek is, majd évekig hallgatnak, és kerülik egymást. Az árván maradt titokban, de néha nyíltan vádolja a halottat, hogy volt mersze hűtlenül távozni. Az árván maradt legnagyobb büntetése, hogy fikciót csinál a halottból. Csakhogy a halott családtag ellenállása nem engedelmeskedik a fikciónak, folyamatosan fölülírja a családi legendáriumot. A család tele van ezerszer elmesélt történetekkel, melyek mögött mégis ott marad a kétely.”