Elena Ferrante: Az elveszett lány

“A nyelvek titkos mérget hordoznak bennem, mely olykor felbugyog, és nincs rá gyógyír. Emlékszem anyám hanglejtésére, amikor lehullott róla a szelídség álarca, és dühtől fuldokolva ránk ripakodott: nem bírom tovább veletek, nem bírom tovább. Utasítások, üvöltözések, gyalázkodások, egy élet íve szavakba öntve, nyűtt idegszál, amint megérinti, fájdalmasan felbolydítja maga körül a rendet. Egyszer, kétszer, háromszor megfenyegetett, hogy elhagy minket, a lányait, elmegy, egy reggel a hűlt helyére ébredünk. Minden reggel reszkető félelemre ébredtem.”

Leda 47 éves, angol irodalmat tanít az egyetemen. Elvált, két lánya Kanadába költözött a volt férjéhez. A hirtelen megtapasztalt szabadság megfiatalítja, felszabadító örömmel tölti el, és saját maga számára is váratlanul vakációra indul a Jón-tenger partjára. Ott azonban egy lármás nápolyi család szomszédságába kerül, amelynek alig titkolt kötődése a maffiához beárnyékolja békésen induló pihenését. A családhoz tartozó gyönyörű fiatal nő, Nina bájos nőiessége hamar felkelti Leda érdeklődését. Nina mintaszerű anyasága egy húsz évvel megkésett szembesülésre készteti Ledát, aki karrierépítésének egy válságos pontján gyermekeit évekre elhagyta, és önmegvalósítása érdekében szakított mindennel, ami a családjához fűzte.