Hanya Yanagihara: Egy kis élet

“…szerintem a barátság egyetlen trükkje az, hogy olyan embereket találj, akik jobbak, mint te… nem okosabbak, nem klasszabbak, hanem kedvesebbek, nagylelkűbbek és megbocsátóbbak… és becsüld meg őket azért, amit megtaníthatnak neked, és próbálj figyelni, hallgatni rájuk, amikor mondanak neked valamit magadról, akármilyen rossz… vagy jó is az… és bízz bennük… ez az egészben a legnehezebb. De egyben a legjobb is.”

Négy fiatal férfi, Malcolm Irvine, Jean-Baptiste Marion, Willem Ragnarsson és Jude St. Francis egyetemi éveik alatt életre szóló barátságot kötnek. Különböző társadalmi közegből érkeznek, különböző anyagi háttérrel, eltérő érdeklődéssel, és mind a négyen más-más pályán viszik a legmagasabbra: Malcolm nagy becsben tartott építész lesz, JB nemzetközileg elismert festőművész, Willem a világ minden táján forgató népszerű színész, Jude a vállalati jog rettegett és diadalmas szaktekintélye. Ez a négyes több mint negyedszázadon át mégis együtt marad, és egyetlen pillanatra sem csillapul bennük az egymás iránti baráti kíváncsiság.

Hanya Yanagihara hallatlanul gazdag New York-regényében – amelyből a világtörténelem eseményei, az amerikai politika napi történései tökéletesen hiányoznak – gigantikus tablót rajzol fel szenvedélyről, barátságról, szerelemről, az emberek közötti kapcsolatok természetéről, reményről, csalódásról, különbözőségről és ugyanolyanságról. „Egy kis élet” innen, „egy kis élet” onnan – és máris a szemünk elé tárul az a kiismerhetetlen, dicsőséges, fájdalmas és hatalmas nagy élet, ami ebben a kaleidoszkopikus formájában csakis az írói fantázia és a szépirodalom eszközeinek segítségével tud megmutatkozni.