Patricia Lockwood: Lesz még másik belőled?

“De a lélek egy padló. Azért van, hogy támogasson bennünket, hogy segítsen megállni a lábunkon, nem pusztán azért, hogy tiszta legyen.”

Patricia Lockwood a kedvenc amerikai kortárs szerzőm, eredeti, egészen megrendítő elbeszélésmódja és írói formavilága nem való mindenkinek, de engem már az első, itthon megjelent művével, az Erről nem beszélünk című kötettel is magával ragadott.

Patricia Lockwood maximalista regénye provokatívan, élesen és nagyon viccesen mesél az újrakezdés privilégiumáról. Író narrátora egy hosszan elhúzódó betegség furcsa és kevésbé furcsa tüneteivel küzd: emlékezetvesztéssel, disszociációval, agyköddel és a Kié Ez a Láb szindrómával. Bár ez már önmagában is elég lenne az őrülethez, mindeközben egy elvesztett unokahúg emléke kísérti, a férjén életmentő műtétet hajtanak végre, ő pedig megkísérli a lehetetlent: megpróbálja tévére adaptálni a saját életét. A narrátor körül olyan emlékezetes figurák bukkannak fel, mint a tengeralattjáró-tisztből lett katolikus pap apa, aki rajong Kurt Russelért, a négy testvér, akik a legváltozatosabb traumákkal küzdenek, és Shakespeare Oscar-díjas felesége.
A Lesz még másik belőled? egy popkulturális utalásokkal teleszórt, töredékekből összeálló regény az angolszász irodalom egyik legeredetibb, legmegosztóbb szerzőjétől. Arra a kérdésre keresi a választ, hol végződik az én, hol kezdődik a világ, és mit is kezdünk a katasztrófákkal.