Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

„Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről beszéltünk. Ez a mi titkunk. Amolyan női titok. És a nőknek össze kell tartaniuk, nem szabad elárulniuk egymást. Mert az olyan lenne, mintha a legjobb barátodat árulnád el, mondja anyu. Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Jobb, ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem.
Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak.”

Péterfy-Novák Éva Apád előtt ne vetkőzz című könyve olyan témát feszít fel – nagyon fontos, hogy egy pillanatig sem feszegeti, hanem egyenesen felfeszíti –, amihez ebben a formában nem nyúltak még az irodalomban, legalábbis én nem olvastam ilyesmit. A kötet egy generációkon átívelő, traumatizált világot mutat be, a fojtogató, beteges elmét, amely bántalmazásról bántalmazásig jár, akár egy búgócsiga, még a hangja is olyan: észveszejtően súrlódó. Ha szerencsésebbek vagyunk, és nem éltünk át szexuális bántalmazást, akkor talán úgy olvassuk majd ezt a könyvet, hogy el sem hisszük, amit leírva látunk. Mert befogadhatatlan, felfoghatatlan, de attól még valóságos.