Szabó Imola Julianna: Kivétel a nincs

Ezer alakot ölt a lélek, ezer alakot ölt nő és férfi, ezer alakban lélegzik, szenved, gyászol, túlél. Mintha ezek a finom fonállal szőtt szavak összekötnék az ember lelkét állattal, növénnyel – indák növik be a verseket, állatok szuszognak a sorok között, és együtt rajzolják ki az életet, adnak hangot a megszólaltathatatlannak. Általuk válik elmesélhetővé, kihordhatóvá mindaz, ami nehéz, ami fájdalmas.

És ott lüktet minden vers mélyén gyengéd szavakba burkolva a magára hagyott, elfeledett gyermek, és a nő, akivé vált. A nő, aki cipel, a nő, aki kihord, a nő, aki keres, aki emlékszik, aki továbblép. A nő, aki meg akarja érteni, el akarja mesélni mindazt, amit az élet az ölébe csöppentett. Rendet rak, helyet teremt. A nő ezer színét látjuk meg, a nő ezer mozdulata válik mondattá Szabó Imola Julianna érzékenyen megírt verseiben.

Terék Anna