A felnőtti lét magánya, az élet egyetemes magánya, és a haláltáborok magánya erőteljesen szólal meg ezekből a kötetekből. Három különböző, megrázó női hang három különálló kötetben.
Edith Eva Eger nagy hatású könyve, A döntés olyan olvasmány, amelynek elolvasása után képes lehetsz arra, hogy megfogd a saját hajad és kihúzd magad a legfeketébb szurokból. Mindenkinek megvan a maga koncentrációs tábora, a saját elméjébe zárt verme, ahonnan érezhetjük úgy, hogy lehetetlen megszabadulni. A kilátástalannak tűnő helyzeteinkben pedig eldönthetjük, mire fókuszálunk.
Szaniszló Judit: A másik ember az egyedüllétet meséli el olyan képekben, amiben picit mindannyian jártunk már, ami túl sok embernek lehetnek ismerősek, és egy kicsit talán mindannyian belehaltunk.
Szvoren Edina: Nincs és ne is legyen című novelláskötete olyan kellemetlen és rút dolgokat vesznek nagyító alá az életből, amiket nem akarunk látni, amikről nem akarunk hallani. Elolvasni viszont kötelező.
„Ha megkérdeznének, mi a leggyakoribb diagnózis az általam kezelt emberek között, nem a depressziót vagy a poszttraumás stressz-szindrómát említeném, jóllehet ezek a betegségek túlontúl gyakran fordulnak elő azok körében, akiket megismertem, megszerettem, és elvezettem a szabadságukhoz. Nem, hanem az éhséget. Éhezünk. Éhezünk a jóváhagyásra, a figyelemre és a gyengédségre. Éhezünk a szabadságra: arra, hogy magunkhoz ölelhessük az életünket, hogy igazán megismerjük önmagunkat, és önmagunk lehessünk.”
Edith Eva Eger nagy hatású könyve olyan olvasmány, amelynek elolvasása után képes lehetsz arra, hogy megfogd a saját hajad és kihúzd magad a legfeketébb szurokból. Mindenkinek megvan a maga koncentrációs tábora, a saját elméjébe zárt verme, ahonnan érezhetjük úgy, hogy lehetetlen megszabadulni. A kilátástalannak tűnő helyzeteinkben pedig eldönthetjük, mire fókuszálunk.
A kemoterápiák, műtétek, vizsgálatok alatt sokszor gondolok arra, hogy valahol máshol vagyok. Úgy élek túl én is, ahogyan Edith Eva Eger élt túl a történelem legmegrázóbb időszakában.
A könyvét mindenkinek ajánlom, aki úgy érzi, nem talál az élethez kapaszkodót.
(Szeretnélek tájékoztatni, hogy más szerzők könyveit nem dedikálom, és üzenetet sem szeretnék beleírni. Köszönöm a megértésed.)
A második világháború idején a tizenhat éves Edit, a tehetséges balettnövendék bekerül a kassai elit leánygimnáziumba és egy olimpiára esélyes tornászcsapatba. Ráköszönt a szerelem is: megismeri Eriket, a mély érzésű, művelt és sportos fiút, akihez azonnal vonzódni kezd. Edit lassan tisztába jön saját értékeivel, nőiségével, érzelmeivel – éli a kamasz lányok egyszerre csodálatos és szorongást keltő mindennapjait, mígnem… a gyűlölet mindent megváltoztat.
Egy éjjel két katona elhurcolja őt és családját. Egyikük sem sejti, hogy útjuk egészen Auschwitzig vezet, és hogy Edit hosszú éveken át tartó, napi öt-hat órás edzései, kitartása és balett-tehetsége az életét mentik majd meg.
Vajon min múlik, hogy ki kerül az életreítéltek közé, és ki a halálsorra? Van-e döntési lehetőségünk akkor, amikor a tét maga a túlélés? És mit tegyünk, ha túléljük, de körülöttünk minden és mindenki elpusztult?
„Előttünk a sorban valaki imádkozik. Bármennyire állandó a halál fenyegetése, ez a pillanat mégis belém hasít. Hirtelen eszembe jut, mi a különbség a halálos és a halott között. Auschwitz mindkettő. A kéményekből folyamatosan dől a füst. Bármelyik pillanat lehet az utolsó. Akkor meg mit számít? Minek erőlködni? De ha ez a pillanat, éppen ez a mostani az utolsó pillanatom a Földön, akkor arra kell-e vesztegetnem, hogy beletörődjek, és megadjam magam? Úgy töltsem el, mintha már meg is haltam volna?”
(Szeretnélek tájékoztatni, hogy más szerzők könyveit nem dedikálom, és üzenetet sem szeretnék beleírni. Köszönöm a megértésed.)