“Csakhogy álmában ma is ott másznak kifele az ablakon, vékony, izzó fiútestükkel a falra tapadva, két tizenéves őrült, újra meg újra megkísértik a végzetüket, mert hajtja őket a rettenetes szenvedély. Lépkednek a mélység felett, szemükkel a szomszédos ablak fénynégyszögére tapadva, rájuk szólni tilos, és nem lehet rajtuk segíteni.”

A szerelemről és a biztonság vágyáról szól az Erősebb nálam, Szabó T. Anna új novelláskötete. Hosszabb-rövidebb történetei sokféleképpen beszélnek a hirtelen feltörő vagy éppen élethosszig tartó szenvedélyekről. Minden szereplője sóvárog valamire, testi egyesülésre, hitbeli bizonyosságra, függésre, otthonosságra, anyai szeretetre vagy apai figyelemre. Tere a mi terünk, ideje a most és az elmúlt évszázad. A szereplők gondjai ismerősek, de a gyújtópontba azok a pillanatok kerülnek, amikor váratlanul és érthetetlenül mégiscsak felizzik az öröm és a feloldódás fényessége: az időn kívüli perc, amiért érdemes élni. A vágy az, ami éltet, és ha kell, összetöri a világ szigorú kereteit.