“Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét…”

Az első mese, amit az én édes nagymamám felolvasott nekem, és én csillogó szemekkel, szájtátva hallgattam, elképzeltem az erdőt, a nénét, a kicsi őzikét, majd negyven évvel később a Mátra aljára költözünk, falu szélére, ahol az őzikék bejárnak a kertünkbe.