“Önt kedvelő táblácskáimat megpróbáltam visszavonni, sajnos nem jártam sikerrel, pedig egy úrinő semmilyen körülmények között nem tűnhet lelkesnek, csak és kizárólag ajakbiggyesztéssel nyugtázhatja egy úr igyekezetét, az ismerkedés elején legalábbis. Hogy ne legyenek indokolatlan elvárásai, elárulom, messze nem vagyok úrinő kategória, sőt. Engem kedvelő táblácskáit hálásan köszönöm, nagyon jó vasárnap estét szerzett velük, kérem, vissza ne vonja őket. És mint láthatja, a reményt még nem adtam fel, itt vagyok. Egyébként az »úrinő« fogalom diagnosztikus értelemben teljesen bizonytalan kategória, én például a legutóbbi időkig azt a meghatározást vettem figyelembe, hogy »úrinő nem fut«, és ehhez képest »úriember nem tunkol«.”

Hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz, ha már túl régóta játsszuk a ránk osztott vagy épp magunkra kényszerített szerepeket?

Havas Juli új regényében bravúrosan szövi össze generációkon átívelő tablóvá egy online társkeresőn óvatosan ismerkedő, középkorú pár, egy drog- és alkoholproblémákkal küzdő fiatal ügyvéd és egy hivatása és anyasága között őrlődő neurobiológus történetét. Esendőségük ellenére – vagy éppen miatt – igazán szerethető figurái látszólag eltérő kihívások előtt állnak, ám a boldogulás érdekében mindegyiküknek szembe kell néznie a múltból magával hozott csomagjával. A Második csillag jobbra őszinte, fájdalmasan ismerős, mégis reményteli történet hibázásról, függőségről, sorsmintákról és arról, hogy a gyógyulás és a megértés néha a legváratlanabb helyekről érkezik.

“A kollektív emlékezet regénye.” (Magyar Narancs)
“Pontos látlelet a múlt század végének Erdélyéről és Magyarországáról, a történelmi tudatalattiban kavargó indulatokról, amelybe hősei beleszületnek.” (Péterfy Gergely)

Viola, Mimi és Eszti elválaszthatatlan barátnőkként a hetvenes évek fojtogató erdélyi lakótelepein egy sárga kockás pléden fekve tervezgetik a jövőt. Öröknek hitt szövetségüket azonban lassan kikezdi a diktatúra könyörtelensége, a felnőttek hazugságai és a Szekuritáté mindenhová elérő árnyéka. Amikor az immár sebészi pályára készülő Viola beleszeret egy román orvosba, Ovidiuba, a családja elvárásai és a rendszer kilátástalansága kegyetlen választás elé állítják: maradjon az ismerős, régi hazában, vagy keressen magának új, élhetőbb otthont, amely talán sosem lesz igazán az övé? Bár az elkövetkező évtizedekben Viola orvosként a fél világot bejárja Amszterdamtól Tel Avivon át egészen New Yorkig, nemcsak azzal kell megküzdenie, hogy nőként helyt álljon a hivatásában, hanem makacs kísérőjével, a honvággyal és egy régi szerelem emlékével is.

Havas Juli finom humorral és bocsánatos nosztalgiával egy olyan generáció tagjainak sorsát rajzolja meg, akiknek a disszidálás, a hontalanság, és az újrakezdés küzdelmei között kellett megtalálniuk önmagukat – vagy épp visszatalálniuk egymáshoz.