Ha életem legfontosabb olvasmányairól kérdeznek, arra lehetetlen válaszolni. Most mégis kísérletet teszek rá, nem egyszerre, hanem alaposan felidézve emlékeimben azokat a műveket, amelyek fontos szereplői az életemnek, amelyek úgy hatottak rám, hogy közben formálták sorsomat, gondolkodásomat, érzelmeimet. Sokszor mentettek meg ezek a művek, és még többször temettek el, de minden ilyen út végén ott a feltámadás, legalábbis a reménye, amelyhez felszabadító eljutni. Ők segítettek engem ezen az úton.

Ez az általam válogatott könyvsorozatnak az első része, mely a következő könyveket tartalmazza:

Krasznahorkai László: Sátántangó. A Nobel-díjas író első könyve 1985-ben jelent meg, lebilincselő mondatai, emészthetetlen képei különleges világot tár elénk.

W.M. Thackeray: Hiúság vására. Ironikus, szarkasztikus, vastag és terjedelmes korrajz a 19. századi, angol arisztokráciáról, egy zseniális és kihagyhatatlan regény hősök nélkül, gyarlóságról, viszonyokról és hiúságról.

“Tudjuk, hogy a siker ritka és lassú, a bukás gyors és könnyű.”

Az előadás rendezője a függöny előtt ül az emelvény deszkáin, nézi a Vásárt, és a nyüzsgő térség láttán mélységes mélabú érzése fogja el. Van itt eszem-iszom, szerelmeskedés meg szakítás, nevetés meg annak az ellenkezője, füstölés, csalás, verekedés, tánc és hegedűszó; hetvenkedők taszigálnak, piperkőcök mustrálják a nőket, zsebmetszők űzik mesterségüket, rendőrök leselkednek, csepűrágók üvöltenek bódéik előtt, parasztok bámészkodnak az aranycsillámú táncosokra meg a szegény kimázolt akrobatákra, miközben hátul könnyű ujjú emberek kezelik zsebeiket. Igen, ez a Hiúság Vására; bizonyos, hogy nem erkölcsös hely, nem is vidám hely, csak nagyon zajos. Nézzétek csak a komédiások arcát, amikor munkájukból érkeznek, Jancsi bohócot, amint éppen lemossa arcáról a festéket, és a ponyva mögött vacsorához ül feleségével és a kis paprikajancsikkal. A függöny rögtön felgördül, s ő “van szerencsém”-et kiáltozva hány majd cigánykereket.
Nincs hozzáfűzni való erkölcsi tanulságom a Hiúság Vására itt következő történetéhez. Van, aki a vásárt általában erkölcstelennek tartja, s szolgáival és családtagjaival egyetemben el is kerüli; valószínűleg igaza van. De aki másképpen gondolkozik, s kedélye léha, jóindulatú vagy éppen gunyoros, talán szívesen fordul be ide egy félórára, és megnézi a mutatványokat…
Ezzel és egy mély meghajlással pártfogói előtt a Rendező visszavonul, s a függöny felgördül.
London, 1848. június 28.