Ha életem legfontosabb olvasmányairól kérdeznek, arra lehetetlen válaszolni. Most mégis kísérletet teszek rá, nem egyszerre, hanem alaposan felidézve emlékeimben azokat a műveket, amelyek fontos szereplői az életemnek, amelyek úgy hatottak rám, hogy közben formálták sorsomat, gondolkodásomat, érzelmeimet. Sokszor mentettek meg ezek a művek, és még többször temettek el, de minden ilyen út végén ott a feltámadás, legalábbis a reménye, amelyhez felszabadító eljutni. Ők segítettek engem ezen az úton.

Ez az általam válogatott könyvsorozatnak az első része, mely a következő könyveket tartalmazza:

Gabriel García Márquez: Száz év magány
Szabó Magda: Az őz
Márai Sándor: Az igazi

A húszas éveim elején olvastam Márait először, és sosem felejtem el, mekkora hatással volt rám a világnézete, ahogyan az emberek egymáshoz fűződő viszonyáról írt. Szinte minden kötetét elolvastam, ez a három kötet tette rám a legmélyebb benyomást. A Helikon most új köntösben, keménytáblás borítóval adta ki az első megjelenéshez képest majdnem nyolcvan évvel később.

A csomag tartalma:

Az igazi – Judit és az utóhang 516 oldal)
Eszter hagyatéka – Három kisregény (377 oldal)
A gyertyák csonkig égnek (168 oldal)