Olyan kortárs szerzőket válogattam ebbe a csomagba, akik meghatározóak az életemben. Patricia Lockwood, Szaniszló Judit és Susan Taubes könyvei lebilincselő erővel bírnak, valósággal odaszegezik az elmédet a lapokhoz. Ha nem könnyed olvasmányra vágysz, hanem olyanra, amit nehézsége ellenére lehetetlen letenni, akkor ez a hármas a te polcodra való. Most csomagkedvezménnyel megvásárolhatod a Leli élete, az Elválás és az Erről nem beszélünk című műveiket.
A felnőtti lét magánya, a tumor magánya, és a haláltáborok magánya erőteljesen szólal meg ezekből a kötetekből. Három különböző, megrázó női hang három különálló kötetben.
Edith Eva Eger nagy hatású könyve, A döntés olyan olvasmány, amelynek elolvasása után képes lehetsz arra, hogy megfogd a saját hajad és kihúzd magad a legfeketébb szurokból. Mindenkinek megvan a maga koncentrációs tábora, a saját elméjébe zárt verme, ahonnan érezhetjük úgy, hogy lehetetlen megszabadulni. A kilátástalannak tűnő helyzeteinkben pedig eldönthetjük, mire fókuszálunk.
Szaniszló Judit: A másik ember az egyedüllétet meséli el olyan képekben, amiben picit mindannyian jártunk már, ami túl sok embernek lehetnek ismerősek, és egy kicsit talán mindannyian belehaltunk.
A harmadik kötet pedig saját szerzemény, amit dedikálva küldök, A mai naphoz nincsenek emlékeimről a Literán megjelent kritikából idézek: „Szentesi a nagyon is konkrét, a legintimebb tereket és gyakorlatokat sem kímélő testi bajok, romlások, megaláztatások mellett ráadásul hasonló nyíltsággal és bátorsággal képes beszélni a méheltávolítás miatt kényszerűen megélt szimbolikus csonkításról, vagyis arról is, amikor egy lényegében halálra ítélt, valahogy mégis túlélő nőnek úgy kellene örvendeznie az életben maradása felett, hogy közben egy gyerekközpontú társadalomban muszáj együtt élnie a meddőséggel.” – Greff András
Szaniszló Judit nem is tud róla, de a mondatai, gondolatai, az ő lenyűgöző írói világa sok helyre elkísértek már engem az elmúlt tíz év során, amióta Judit első könyve megjelent. A köteteit többször olvastam el, mindig találtam benne újat, amit be lehet szamárfülezni. Kifejeztem már velük számos érzelmi állapotot, maradtam velük úgy magamra, hogy nem akartam mással lenni.
A szerző új könyve, A másik ember az egyedüllétet meséli el olyan képekben, amiben picit mindannyian jártunk már, ami túl sok embernek lehetnek ismerősek, és egy kicsit talán mindannyian belehaltunk.
„Nem vagyok senkinek és semminek a megszállottja. Nem lett sem sikeres, sem sikertelen házasságom vagy együttélésem. Nincs titkos viszonyom házasságom passzív éveiben, nem váltam el vagy válok épp, nem vagyok senkinek a szeretője, nem lett mozaikcsaládom, nem ismerem saját kis- vagy nagykamasz gyerekem testi és lelki megpróbáltatásait. Átláthatóbb vagyok, mint egy pohár víz. Nem csináltam végig társsal vagy társ nélkül szívósan, kevésbé szívósan egyetlen lombikprogramot sem, nem jártam utána az örökbefogadási lehetőségeimnek. Nem osztott meg engem és barátaimat az otthon- vagy kórházban szülés dilemmája, a tanulási zavarokat csak saját tapasztalatból ismerem. Nem tudom, hogy Waldorf vagy infokommunikáció, tekintélyelvű vagy kötődő, széna vagy szalma. A családi adókedvezményeket inkább a munkám, mint a magánéletem miatt ismerem. Filléres gondjaim leginkább csak rám vannak hatással. Véleményem mindenről van, de saját tapasztalat híján ez a legtöbbször irreleváns, engem pedig túl könnyű elbizonytalanítani.”
„Vége nem akkor van a dolgoknak, amikor kimondják. Az ember nem ott kezdődik, ahol az anyja véget ér. A halál surrogva búgócsigázik minden életben körbe-körbe, és közben leveri a dolgokat.”
Szaniszló Juditot az egyik legzseniálisabb kortárs írónak tartom, mondatai, gondolatai évekig kísérnek, és a legfontosabbakra most is emlékszem, újra előveszem azokat életem egy-egy pontján. A Leli élete a második kötete, amiben a szerző az életről mesél, a hétköznapi gyötrelmekről, amelyek csak első ránézésre hétköznapiak, majd kibontakozik belőlük egy transzgenerációs elbeszélés, ami bármelyikünk számára ismerős lehet. A középpontjában pedig szinte végig az anya-lánya viszony marad.