amit én hagytam el
A lámát huszonötödjére hozza vissza a konyhából. A kanapéról fél órája dobálom. Nem unja meg.A büdös, nyálas, átázott plüss láma feje egykedvűen csüng a szájából.Ez a kedvenc játéka, szegénynek, lóg a bele, a kutya óvatosan, lépésről lépésre zabálja ki belőle a vattaszerű anyagot. Tudja mit akar: utána ugrani huszonhatodjára, sőt, huszonhetedjére, harmincadjára, talán negyvenedjére is, le a kanapéról iramodni a lógó belű láma után, becsúszni a síkszövött szőnyegen a konyhaszekrény elé, elkapni a nyakát, majd vissza a kanapéra, hogy a kezembe nyomhassa...