apámmal vonalban
Apám a vonalba morog, amiért két hete nem hívtam, a boltostól kell megtudnia, díjat nyertem. Apám hangja mély, eszembe juttatja, húzd ki magad, állj vigyázzba, ne feleselj. Enyhe görcs a gyomromban, akárhányszor telefonálok, rákészülök, vele hosszan kell beszélni, átrágva magunkat egészségen, közéleten, időn. A beszélgetéseink alkalmával úgy érzem, nekünk csak a történelem maradt, a közös, elmúlt negyven évből húsz a vidéki kisváros utolsó utcájában, az udvaron, a házban, a lambériák között (anyámmal egyetértésben jó véleménnyel voltak a kilambériázott szobákról, legalább ebben...) az eltemetett emberek...