ellenállhatatlan

A szél napok óta tépi a felszínt, úgy söpri a földet, hogy néha azt gondolom, minket is magával ránt. Apámhoz indulunk, akinél tíz éve nem töltöttük a karácsonyt, akivel évekig nem beszéltünk, és ez az indulás most nem terhes, nem feszélyezett, nem közömbös, hanem izgatott, és várakozással teli.  Vasalt ingben vagyok, magas derekú szövetnadrágban, a hajam fél centis, és amikor felveszem a fehér ingre a szürke kardigánom, úgy nézek ki, mint egy ünnepségre induló, kamasz fiú. A többiek viccelődnek velem, a...