fogalmunk sincs, mit kezdjünk velük

A mellkasomat már az első fél órában elkezdi feszíteni valami, a torkom szorul, és alig merek levegőt venni. Ez az oxigénhiányos állapot telepszi rám végig, nehéz feldolgozni a látottakat, pedig megvan hozzá az eszköztáram. Az egész annyira hatásos, hogy nem véletlenül nem hagyja szó nélkül, aki látta, és az sem az, hogy bennem még napokkal később is dolgozik a történet, ki tudja meddig.  Emlékszem az első iskolám legelső napjára. A napfényre a Tiszalöki Általános Iskola padjain, a gyermeki izgalom és...