Huszonöt évesen még úgy jártunk el itthonról, hogy nem videóztuk le magunkat készülődés közben, nem készítettünk becsekkolós képet a barátokkal, nem álltunk fel az étteremben az asztalnál, és nem fotózgattuk a vacsoránkat, nem tudattuk színes képeken, hogy megkérték a kezünket, majd fekete-fehéren azt, hogy szétváltunk. Nem látták millióan a gyerekeink arcát az első pillanatoktól, nem voltak filterek, amikkel önámításba eshettünk . . .
Előfizetői tartalom