négy év, kimondhatatlan
Erős napsütésben temetjük anyámat négy évvel ezelőtt, április 12-én. Anyám utálta az esőt, így hát örülünk az idő kegyelmének. Egy órával korábban érkezünk a ravatalozóba, anyám kedvenc dalaiból álló válogatást átnyújtjuk a temetkezési vállalkozónak, és behúzódunk a fa boltozat alá. Az urna egészen aprónak tűnik az asztalon, mellette anyám fotója, amin egy motoron ül bőrmellényben, széles mosollyal, ez a kedvenc képe. Ami belőle maradt, az kicsinek tűnik a naphoz képest, a temetőhöz képest, a nyárfákhoz képest, mintha csak egy jelkép lenne, amit meghagyott....