Tulajdonképpen

Egész életemben nőkkel dolgoztam és nők között éltem. Nőkből szívtam magamba a tudást, ők fogták a fejem, ha kihánytam a lelkem, a kezem, ha bizonytalan voltam, nők támogattak, vagy tiportak el. Tulajdonképpen az egész létezésem belőlük fakad, és az engem meghatározó, felnevelő nők egytől-egyig karakteres, erőteljes, egyszerre lágy és kemény emberek, gyerekeket megszülő, felnevelő, és néha elveszítő, rendkívüli traumákat feldolgozó nők, akik fontos elemét képezik a létezésemnek. 

Hogy mit gondolok magamról nőként, az viszont másfajta szintre került bennem az elmúlt években. Az utóbbi időszakban már nem a nők formálták a jellemem, a nőiségem, hanem a testem különböző stádiumú változásai, és a férfiak. Az engem körülvevő férfiak nélkül nem tudnám megmondani, milyen nő vagyok valójában. Nem hozzájuk képest létezem, vagy határozom meg magam, hanem közöttük vagyok, velük dolgozom, velük élek, a legközelebbi barátom és bizalmasom is férfi, és üdvözítő rajtuk keresztül is meglátni végre magam. Csak az utóbbi években tapasztaltam meg, milyen egyenrangú félként élni egy párkapcsolatban egy férfi mellett, férfiakkal dolgozni úgy, hogy nem alacsonyabb szintű partnerként kezelnek. Az utóbbi évek pedig teljessé tették azt a képet, amit nőként gondolok magamról. 

A férfiak kiteljesítenek, kiszíneznek és felemelnek engem. 

Mindezt úgy teszik, hogy nem függ tőlük a létezésem, csak megláthattam és megismerhettem általuk egy olyan oldalamat is, amelyről talán azt hittem, nem is létezik. Felfedeztem magamban a gondoskodásra való képességet, megismertem, milyen az, ha egy párkapcsolatban igazán számítanak rád, és milyen, ha én is teljes mértékben hátradőlhetek, mert áll mögöttem valaki, aki két erős karjával megtart. Megtapasztaltam, milyen, ha valaki elfogadja a testem és a lelkem drasztikus változásait is. Megtapasztaltam azt is, milyen férfiakkal dolgozni úgy, hogy nem merül fel egy pillanatra sem, hogy nők és férfiak vagyunk, hogy tisztelnek és becsülnek, mint embert és kollégát.

Kiteljesedett, boldog, és megérkezett nő vagyok. Olyan emberré váltam, aki nem a hátrányait látja, hanem az előnyeit, aki nőként is képes érvényesülni, akit nem akarnak elgáncsolni, közben pedig lehetek sokféleképpen szép, vagy éppen nem szép, mert a külsőség számomra csak egy folytonosan változó állapotot jelent.

Boldog, sikeres, szeretetben élő, szeretetteljes ember vagyok. Egy olyan nő vagyok, akinek nem hiányzik semmi az életéből. 

A munkahelyemen ezen a héten egy nőnapi fotósorozatot készítettünk, és a férfikollégáim rendesen sajnálták, hogy ők kimaradtak belőle. Amikor elkészültek a képek, akkor megdicsérték a női munkatársakat, én pedig közben újabb dolgot tanultam meg. Azt, hogy bár sokféleképpen éljük meg a nőiségünket, de valahol ugyanaz a mozgatórugója a létezésünknek: hogy szeressenek és tiszteljenek bennünket. 

Nekem szerencsém van, mert olyan környezetben élek és dolgozom, ahol ez megadatik. Azt is tudom, hogy a világ nagyrésze nem ilyen. Tudom, hogy mennyi igazságtalanság, szeretetlenség, elnyomás éri a nőket a világban, ezt pedig soha nem felejtem el.

Ezen a nőnapon, és minden napon szeretetet, tiszteletet és megbecsülést kívánok az összes nőnek, azt kívánom, hogy vegyék észre őket, hogy ne csak egy napon vigyenek nekik virágot, és ez a virág jelképes most, ez mindent jelent, amit nekik kívánok.

Boldog nőnapot nektek, drága olvasóim, akiknek a jelentős része nő.
Boldog nőnapot az összes régi barátnőmnek, a korábbi nőkollégáimnak, anyáimnak, és pótanyáimnak, életem összes meghatározó nőalakjának.
Boldog nőnapot minden nőnek ezen a világon.
Éljenek sokáig azok az emberek, akikből az élet fakad.

Kép: Pap Dávid