Barion Pixel

könnyű lehessek végre

29-es épület.A taxi a bejáratig visz. Az omló vakolatú épületben rengeteg a beteg, szabályosan tolonganak azért, hogy felvegyék őket a kezelésekre.Az onkológia falain kortárs festők képei, Esterházy Péter kézírása. Őt is itt kezelték. Felmegyek a Professzorhoz, akit akkor látok életemben először, és akinek a tekintélyétől azonnal zavarba jövök. Bemutatkozik, leültet, majd azt mondja, „Szeretném megköszönni a munkáját, […]

egy élet maradt

A Csinibabában van egy dal: Imádok élni, imádok élni, imádok bátor szívvel semmitől se félni… ezt dúdolgatom.A test turbóra kapcsol, éjjelente verejtékben ébredek.Lelkem kísértetként lebeg a fülledt napok között. Nem számolom az időt. Nincs is idő.Ma emberek közé megyek. Levágatom a hajam. A nyakam szabad, nem tapad rá a hajcsomó, szinte felszabadulok.A járdára lépni olyan, mintha most […]

és van a padló alatti rész

Van a padló alja.És van a padló alatti rész, ami szétpréseli a véráramodat.Alulról kaparom ezt a helyet az utolsó napok egyikén a kórházban, vasárnapra egy öblös kiáltással megérkezik a vihar is, ami földöntúli fájdalmat hoz, de nem tudom eldönteni egyből, hogy azon a napon a vihar, vagy az elmém űz velem kegyetlen játékot. Ülök a […]

a legmagasabb pont

A lábamban lassan elindul a keringés.Közben nem szólalok meg, tartalékolnom kell az erőt. Felérek a csúcsra: eljutok a kórházi folyosó végéig, aztán elindulok vissza ugyanolyan lassú léptekkel.Borjú-serpám úgy adagolja a vért a bal lábamba, mintha mindig is erre tanították volna. Nem tudok sokat róla, nem beszél, de az életét adta értem.A levegő sűrű, a tüdőm […]

szarvasmarhának szívizomhúrja

Az operáció hét órán keresztül tart. A daganat kiterjettebb, mint ahogyan azt az előzetes vizsgálatok mutatják. Eléri a vastagbelet, a keresztcsontot, gúzsba köti az artériát egy ponton, és megfojtja a bal oldali urétert. A bal vesémet kiemelik, a csontról és a vastagbélről lehámozzák a tumort, az artériáról viszont nem tudják, olyan szorosan tartja.Érsebészt hívnak, aki […]

megadom

És újra megfeledkezem róla, hogy a kórházi mosdókban nincs papír. Eszembe jutnak a pezsgőző influenszerek a hajóról. A papírhiány legalább konstans és hiteles. Rosszindulatú daganat – ez áll a beutalón, amit a kezemben gyürködök. Nem tudom, hol van az izotópos vizsgálat, az információhoz megyek és megkérdezem. A pultban ülő nő egy hatalmas falat vizes zsemlével […]

két centi

Forgalmas világvége út, üzemek, telepek és sorompók, nem hallani az életet az autók zajától.Az expressz buszról szállok le, ami nem áll meg mindenhol, ezeket az embereket itt a megállóban még sosem láttam. Ötszáz métert sétálok a diagnosztikai központig, olyan vagyok mint Brad Pitt a zombis filmben, dörömbölök a kapukon: “Engedjetek be, az én véremben van […]

jó dolgok ma… és holnap

És akkor mindent megállítok, hogy megtaláljam a válaszokat arra, hogy hol vagyok én a saját életemben, mivel foglalkoztam eddig, mire irányítottam a figyelmemet, minek adtam túlságosan sok, felesleges energiát, és hová jutottam mindezekkel. A vizsgálat eredménye letaglózó. A pusztítás mértéke ijesztő. Kialvatlan vagyok, fékezhetetlennek tűnő bizonyítási vágy hajt, amiben végérvényesen elfáradtam, elégedetlen vagyok, túlhajszolt, amelyek közben […]

elmúlt két hónap

Tompa nyomással kezdődik valamikor március végén. Az első pillanattól kezdve tudom, hogy mi ez, mert jól megjegyeztem az érzést.Először az edzéseken fáradok el, aztán azt észlelem, hogy az edzésre vezető út is megterhelő.Lassabban kezdek járni, elfogy a lendület, aztán abbahagyom a sportot.Az edzőmnek azt mondom, hamarosan visszatérek, de tudom, hogy nem térek vissza hamarosan. Alvás közben […]

‘barackfavirága, orgonaága’

Anyám három éve, egy hónapja és tíz napja nem él. Azóta észrevehetőbben körbevesz bennünket egy hatalmasabb erő. Itt van velünk a sajátos folyamatosságában az élet vége, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék a halálra, és ez csak abban a vonatkozásban ijesztő, hogy azok az emberek is meghalhatnak, akiket nagyon szeretek. Anyám három éve, egy hónapja […]