Ezt a bejegyzést épp a blogom indulása után egy évvel, 2024. szeptember 11-én írom, bár te jóval később fogod elolvasni. Ma van anyám születésnapja, hatvankettő lenne, és tavaly éppen ezen a napon kezdtem el újra írni nyolc hónapnyi szünet után. A blog indításakor biztos voltam abban, hogy nem szeretnék másik magazinnál dolgozni. Megérett bennem a […]
A húgom a fejemet simogatja, úgy alszom el, miután hazahoz kemoterápiáról.Ezután három napig fekszem az ágyban. Van valamiféle áldás ebben a mozdulatlanságban, abban, ahogy megfájdul a hátam, miközben a plafont bámulom, és a semmire gondolok.(Semmire gondolni a legnehezebb, örülni kell, amikor eljön ez az állapot.) Különleges dolgokra vágyom: citromos süteményre, kefirre, rakott kelre, körtekompótra, az is […]
Kedvencem a mézes süteményt, megettem négyet.A vesekímélő diétába vajon ez belefér?Felületesen olvastam el azt a négy oldalt, amit az orvos a kezembe nyomott csütörtökön, miután közölte: a megmaradt vese menthető, az akut helyzetet megoldjuk állandó katéterrel, és javasolja, kezdjek vesekímélő diétába.(A sztómadiéta mellett ez is elfér, de ami zárójelben van, azt nem mondom ki hangosan.) […]
Remélem, ennek az egész szarságnak a végén kiderül, hogy mindennek, ami most történik, így kellett lennie.Remélem, lesz valamiféle vigasztalás… . Délelőtt boldogan mosolygok a 29-es épület melletti emlékparkban, Esterházy Péter padján. A véreredményekre várok, amit a pénteki kemó előtt kér be a Professzor. Boldog vagyok, viccelődünk, nevetve mutatom a Profnak, mennyire „gyorsan” járok. Boldog vagyok, mert […]
A tükörben állunk, hátulról támaszt a férfi akivel élek, nehogy elessek megint a jobb lábamban lévő, elnyomódott idegpálya miatt.Előbb az arcomat mosom meg, majd egy pillanatra megállok, és megvizsgálom, mi maradt belőlem. Sovány vagyok, a lábamról eltűnt az izom, a sztómazsák rút látványként lóg a hasfalamon, a hegben még ott vannak a varratok, kopasz vagyok ismét. […]
Mondanám: a hajamnál fogva húzom ki magam. De nincs hajam.Mondanám: feltápászkodom két lábbal. De a jobb oldali kvadricepszemben egy ideg elnyomódott a műtétnél.Mondanám: úgy küzdök, hogy mindjárt összeszarom magam. De beszarni se tudok, mióta újra sztóma. Fekszem az ágyban és arra gondolok, hogy fény van az alagút végén.Aztán gyorsan elhessegetem a gondolatot, mert az én […]
A férfi akivel élek a kezemet fogja, miközben ezt énekli:And when the rain begins to fallYou’ll ride my rainbow in the skyA könnyeim a csupasz halántékomra csurognak, a hajam tíz perccel ezelőtt vágták le a kórházi ágyban, ahonnan még nem tudok felkelni.And I will catch you if you fallYou’ll never have to ask me why […]
Háromnegyvenkor ébredek, az első gondolatom a Bikinitől az a sor, hogy “újságpapírba csomagolva a maradék remény.” A férfi akivel élek rám szól, aludjak még, de már képtelen vagyok. Kimegyek a nappaliba a kutyához, magam mellé veszem, az eb bekuporodik a köpenyem egyik korcába, és elképzelem, milyen lesz az első kemoterápiás nap. Elképzelem a kórház fenti […]
Flamingós gumimatracról álmodom, az álmomban alig tudok felmászni rá, miután sikerül, órákig ringatózom a vízen. Az erős fényben nem látom jól, mennyit barnult a bőröm. Ez a legnagyobb problémám. Kétrészes fürdőruhát viselek, a hasamon nincsenek hegek, huszonnégy éves vagyok, rövid a hajam, és nem tudom, mit akarok az élettől. Aztán felébredek a besötétített hálószobában verejtékben […]
A délutáni nap erőteljes narancs fénye négy ponton tör be a hálószobába, hogy a fehér fal mellett felállított fregolin száradó ruhákat megvilágítsa. Ma szürkéket mostam.Árnyalatok szerint válogatom a szennyest, nem bízom a színfogó kendőkben.A négy narancs pontot bámulom, ahogy mélyen izzik, akár a láva a tiszta ruhák ernyedt testén. Csupán ez a négy pont a […]
29-es épület.A taxi a bejáratig visz. Az omló vakolatú épületben rengeteg a beteg, szabályosan tolonganak azért, hogy felvegyék őket a kezelésekre.Az onkológia falain kortárs festők képei, Esterházy Péter kézírása. Őt is itt kezelték. Felmegyek a Professzorhoz, akit akkor látok életemben először, és akinek a tekintélyétől azonnal zavarba jövök. Bemutatkozik, leültet, majd azt mondja, „Szeretném megköszönni a munkáját, […]
A Csinibabában van egy dal: Imádok élni, imádok élni, imádok bátor szívvel semmitől se félni… ezt dúdolgatom.A test turbóra kapcsol, éjjelente verejtékben ébredek.Lelkem kísértetként lebeg a fülledt napok között. Nem számolom az időt. Nincs is idő.Ma emberek közé megyek. Levágatom a hajam. A nyakam szabad, nem tapad rá a hajcsomó, szinte felszabadulok.A járdára lépni olyan, mintha most […]
Van a padló alja.És van a padló alatti rész, ami szétpréseli a véráramodat.Alulról kaparom ezt a helyet az utolsó napok egyikén a kórházban, vasárnapra egy öblös kiáltással megérkezik a vihar is, ami földöntúli fájdalmat hoz, de nem tudom eldönteni egyből, hogy azon a napon a vihar, vagy az elmém űz velem kegyetlen játékot. Ülök a […]
A lábamban lassan elindul a keringés.Közben nem szólalok meg, tartalékolnom kell az erőt. Felérek a csúcsra: eljutok a kórházi folyosó végéig, aztán elindulok vissza ugyanolyan lassú léptekkel.Borjú-serpám úgy adagolja a vért a bal lábamba, mintha mindig is erre tanították volna. Nem tudok sokat róla, nem beszél, de az életét adta értem.A levegő sűrű, a tüdőm […]
Az operáció hét órán keresztül tart. A daganat kiterjettebb, mint ahogyan azt az előzetes vizsgálatok mutatják. Eléri a vastagbelet, a keresztcsontot, gúzsba köti az artériát egy ponton, és megfojtja a bal oldali urétert. A bal vesémet kiemelik, a csontról és a vastagbélről lehámozzák a tumort, az artériáról viszont nem tudják, olyan szorosan tartja.Érsebészt hívnak, aki […]
És újra megfeledkezem róla, hogy a kórházi mosdókban nincs papír. Eszembe jutnak a pezsgőző influenszerek a hajóról. A papírhiány legalább konstans és hiteles. Rosszindulatú daganat – ez áll a beutalón, amit a kezemben gyürködök. Nem tudom, hol van az izotópos vizsgálat, az információhoz megyek és megkérdezem. A pultban ülő nő egy hatalmas falat vizes zsemlével […]
Forgalmas világvége út, üzemek, telepek és sorompók, nem hallani az életet az autók zajától.Az expressz buszról szállok le, ami nem áll meg mindenhol, ezeket az embereket itt a megállóban még sosem láttam. Ötszáz métert sétálok a diagnosztikai központig, olyan vagyok mint Brad Pitt a zombis filmben, dörömbölök a kapukon: “Engedjetek be, az én véremben van […]
És akkor mindent megállítok, hogy megtaláljam a válaszokat arra, hogy hol vagyok én a saját életemben, mivel foglalkoztam eddig, mire irányítottam a figyelmemet, minek adtam túlságosan sok, felesleges energiát, és hová jutottam mindezekkel. A vizsgálat eredménye letaglózó. A pusztítás mértéke ijesztő. Kialvatlan vagyok, fékezhetetlennek tűnő bizonyítási vágy hajt, amiben végérvényesen elfáradtam, elégedetlen vagyok, túlhajszolt, amelyek közben […]
Tompa nyomással kezdődik valamikor március végén. Az első pillanattól kezdve tudom, hogy mi ez, mert jól megjegyeztem az érzést.Először az edzéseken fáradok el, aztán azt észlelem, hogy az edzésre vezető út is megterhelő.Lassabban kezdek járni, elfogy a lendület, aztán abbahagyom a sportot.Az edzőmnek azt mondom, hamarosan visszatérek, de tudom, hogy nem térek vissza hamarosan. Alvás közben […]
Anyám három éve, egy hónapja és tíz napja nem él. Azóta észrevehetőbben körbevesz bennünket egy hatalmasabb erő. Itt van velünk a sajátos folyamatosságában az élet vége, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék a halálra, és ez csak abban a vonatkozásban ijesztő, hogy azok az emberek is meghalhatnak, akiket nagyon szeretek. Anyám három éve, egy hónapja […]
Ez az egész annyira szíven üt. Egyidősek voltunk. Tudtam, hogy megtalálta a boldogságot. Furcsa: most én élek, ő pedig már nem. Akkor voltunk együtt, amikor úgy tűnt, mindez fordítva fog megtörténni. Szurkolt értem a kemók alatt, együtt vágtuk le a hajamat. Aztán szakítottunk. Nem volt helye ennek a szerelemnek, amikor beszélni se tudtam, járni se […]
Vonattal utazom péntek reggel. Pont két nappal vagyunk a nagy Varga-Hajdú tévéinterjú után, még mindenhol ez a téma pörög. Messiásvárás és feltámadás jegyében indulok neki a húsvétnak, ami már ott elbukik, hogy ülnek a helyemen. Ideges leszek, mert szokásomhoz híven napokkal ezelőtt megvettem a jegyemet, valaki pedig a legnagyobb lelki nyugalommal elfoglalja. A szemben lévő […]
Soha nem látott mélyponton a közbeszéd.Egy politikai botrányból családi shit show-t csinálnak éppen, és csupán arra nem kapunk választ, történt-e hivatali visszaélés a Fidesz egyik (ha nem a) legnagyobb botrányában. Igaz, válaszolni csak arra lehet, amit megkérdeznek, és a volt igazságügyi miniszterhez nem tesz fel releváns kérdéseket a „riporter.” Ha soha nem gondoltad volna, hogy […]
Pirkadat előtt vezetek haza.A sztrádát a telihold fénye szántja fel.Előttem tükörré válik az út, ahogy a megvilágított részek belehalnak a sötétségbe.Együtt halok én is a Hold fényével a hajnal előtt.Közben anyám temetési playlist-jét hallgatom:„A szél lassan elfújja az utolsó dalom.” Három évvel ezelőtt, ezen a napon:2021. március 25-én összekapaszkodva állunk, lélegzetvisszafojtva várjuk a hívást a […]
Egész életemben nőkkel dolgoztam és nők között éltem. Nőkből szívtam magamba a tudást, ők fogták a fejem, ha kihánytam a lelkem, a kezem, ha bizonytalan voltam, nők támogattak, vagy tiportak el. Tulajdonképpen az egész létezésem belőlük fakad, és az engem meghatározó, felnevelő nők egytől-egyig karakteres, erőteljes, egyszerre lágy és kemény emberek, gyerekeket megszülő, felnevelő, és […]
Hosszú telefonbeszélgetés a könyvelőmmel, miközben azt mondja: ELÁBÉ.Nem kérdezek vissza. A vonal másik végén lélegzetvételnyi szünet.Mintha várna valamit, talán azt, hogy mi az az elábé, neharagudjhogyeztismegkérdezem.Eladott Áruk Beszerzési Értéke. – tessék, tudom. A munkahelyen már megtanultam. Bár az első néhány hónapban ott se merem elárulni, hogy fogalmam sincs, olyan könnyeden csevegnek róla a kollégák, mintha a világ legtermészetesebb dolga […]
Csak egy rövid bejegyzés. Amikor ezt írom, hajnal négy van.Rossz álomból ébredek, a férfi, akivel élek, Kínában van másfél hete, nem alszom jól.Kettőkor is felriadtam, akkor elindítottam egy interjút a Youtube-on, most pedig arra kelek, hogy egy másik videó megy, amiben emberek azzal játszanak, hogy virtuális embereket irányítanak ide-oda, akik furcsán mozognak, és közben arról […]
Éjfél előtt tizenöt perccel a ruhám szegélyét markolom, amikor kilépek az étteremből. Még odaérek, gyalog, futva, sietve, taxit nem tudok hívni, a vonalak foglaltak, én pedig éjfélkor csókot akarok adni a férfinak, akivel élek. A Dobon indulok el, ott találkozunk, félúton, még a Kisüzem előtt. Két részeg lányt hagyok el, magas sarkú cipőben bukdácsolnak, leszólítanak, útba […]
Nem tudtam visszakeresni a legelső karácsonyi naplómat, de 2017-ben már biztosan írtam a WMN-re ilyet, és onnantól fogva minden évben, szóval legalább ötöt eddig, ha nem hatot. Ha nem hatot, akkor ez a hatodik. Ha hatot, akkor a hetediket olvasod.Tehát hagyomány ez már, és idén az jutott eszembe, hogy nem is írok, mert nem ígértem […]
Tizenkettő voltam, amikor meghalt.Gyűjtöttem azokat az újságokat, amikben szerepelt, és a róla készült képeken az alakját gondosan körbevágtam, majd egy üres füzetbe ragasztottam. Emlékszem az enyv illatára, ahogyan átütött az újság anyagán a nedvesség, apró foltokat hagyva szép és nemes arcán. Sírtam, amikor halálos balesetet szenvedett és a tévében néztem a temetését többmillió másik emberrel együtt. […]
Tíz éve. Ezen a napon.Rohantam le a lépcsőn, eltűnt alólam a talaj. Nem emlékszem, hogy sírtam-e, nem emlékszem, mit csináltam, hogy visítottam-e, vagy nyüszítettem, csak a hideg verejtékre emlékszem, és annak a biztos tudatára, hogy valami most végérvényesen megváltozik. Gyorsan kiderült, hogy azonnali beavatkozás szükséges, aztán az is, hogy nem lehet azonnal beavatkozni, mert a […]
„Sokan aggódnak Adriana Lima arcáért.” „Rá se lehet ismerni a fotókon.” – hirdetik a szalagcímek. A szupermodell külseje nyilván nem először van terítéken, viszont tegnap reagált is mindezekre Instagram oldalán:„Ilyen az arca egy tinédzser lány, két kiskamasz, egy aktív fiúcska, egy járni tanuló egyéves és három kutya fáradt anyukájának. Kösz, hogy aggódtok!” – majd posztolt […]
A piros fejek átszúrják a kartont. Ha jó helyre lövöm, én nyerek, és léphetek a nyúllal előre. A kihúzott kártyáról az jut eszembe, hogy Életem utolsó reménye, de nem találja ki senki. Fehér nyúl nem lép.Berakom a piros fejeket a fekete dobozba.A fehér nyulat mellé dobom.A nyúl bután néz a műanyag szemeivel, nem mozdulna meg, hogy […]
Nézz ide, ez itt az élet széle.A peremen túl le lehet esni az egészről.Nem félelmetes. Már nem az.Anya ott van mindezen túl, egyensúlyoz ott is. Halottak napja van, és ilyenkor mindenki elvárja, hogy rágondoljak. De mi van akkor, ha ez az elvárás nehéz? Anya meghalt? Ez hülyeség. Anya él, csak valahol máshol. Beül a hátsó ülésre, […]
A halálról beszélnek, én tátott szájjal alszom a turbulenciában. Irigylik a lelki nyugalmam, pedig olyanom nincs, csak tudom, meghalni nem rossz.Kabalaállat – mondom magamra, ezzel megnevettetem őket: akivel ennyi minden történt, az nem zuhan le, túl banális lenne. Majdnem eloszlatom a kétségeiket, de miután landolunk, a terroristáktól kezdenek félni. Menthetetlenek, tudom. A világ már nem lesz jobb […]
A Magyarázat mindenre című független film szlovák állami támogatással készült, merthogy magyart nem kapott. Reisz Gábor rendezőt sem először utasítja vissza a Nemzeti Filmintézet annyi másik partvonalra állított, tehetséges kollégájával együtt, teremtve ezzel egy újabb sportot, amiben lassan olimpiai csúcstartók leszünk: hogyan lehet szinte a semmiből maradandót, sőt, díjnyertest alkotni. Hogy a Magyarázat mindenre minden […]
Reggel jókedvűen indulok munkába. Jó kedvem van még akkor is, amikor a forgalmas belvárosban egyből találok parkolóhelyet, mert előttem épp kiáll valaki. A szűk utcában rövid ideig zöld a lámpa, abból csak balra lehet kanyarodni. Azonnal kiteszem az indexet jobbra, jelzem, hogy be szeretnék állni a felszabadult helyre, de a lámpa zöld, egy furgon a […]
Amott egy kiterjedt hálózat épül.És te a része vagy. Hogy álhír leszel, vagy valódi, az sem rajtad áll, de nem akarlak felidegesíteni ezzel, in medias res. Viszont minden adatod egy nagy, közös halmazban végzi, és ezzel együtt te is a rendszer része leszel, de nem leszel, mert már vagy, még azelőtt, hogy egy nyikkanással is […]
Ez a nyár nem múlik el. A bőröm abban a leégés előtti pillanatban van, amikor még nem jelenik meg a vörösség, de a fájdalom már körvonalazódik, csak nem fogom fel, hogy én vagyok az égéstermék. Közben arra gondolok, mennyire utálom a nyarat. Aztán anyám jut eszembe, aki ötven, hatvan, hetven kilométereket tekert a melegben. Az […]
„Ha bárki, aki olvassa ezt a kiáltványt bárhol a földön, és úgy érzi, nem taposható el egy az alapvető emberi jogokért és a szegényekért, kiszolgáltatottakért élő közösség, azt kérem, tegye meg, ami tőle telik. Akadályozzuk meg, hogy a lélektelen önkény jusson méltatlan diadalra.” – írja Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség lelkésze, és az Oltalom […]
A családomból a női felmenők kvázi mind halottak. Apai ágon élnek még a nagyanyám unokatestvérei, de nem maradt szinte semmi a nőkből, akik engem a világra hoztak és felneveltek. Kardos dédanyámra még emlékezhetek, alig voltam három, amikor meghalt; az ő lánya, nagyanyám, apám anyja, Kozma Erzsébet tizenhat éves koromig élt, anyám pedig két éve halott. […]
Nyolc hónap. Nyolc hónap. Vagy valamennyivel több. Szilárdan állok a talajon, határozottan érzem a talpam alatt a földet, soha nem volt még ennyire biztos a gravitáció. Az elmúlt időszakban kialakítottam egy új életrendet, a mindennapjaim szabályosan és fegyelmezetten teltek. Az év első nyolc hónapjában hagytam, hogy teljesen kiürüljek. Megadtam magamnak az időt arra, hogy lássam, […]
Írd be az email címed, hogy első kézből értesülj a cikkekről, hírekről! Ígérem, hogy ritkán és csak a legfontosabb híreket osztom meg veled!
Ha még nem rendelkezel Felhasználói fiókkal, azt az adataid megadása mellett az első vásárlásod alkalmával tudod létrehozni.
